~ II/ 6. rész ~

Egy ideig még az ágyban feküdtem, nehogy valami zajt csapjak, és Charlie bejöjjön. Semmi kedvem nem volt beszélni vele. Nagyon haragudtam rá, hiába akart jót nekem, ezzel csak azt éri el, hogy teljesen eltávolodok tőle, és olyan dolgokat csinálok, ami nem mondható jónak, például, hogy éjszaka közepén kilógok a házból, átvágok a sötét erdőn, hogy a szerelmemmel alhassak.

Mikor meghallottam a járőr kocsi hangját, ahogy távolodik a háztól, kiszálltam az ágyból és lementem megreggelizni. Pár kanál müzli után, visszamentem a szobába és felöltöztem. Nekiálltam rendet rakni, és észrevettem, hogy a farmerom alja, amiben tegnap este kiszöktem, csupa sár. Gyorsan bevetettem magam a fürdőbe, hogy eltűntessem a bizonyítékot. Lehet, Charlie nem csodálkozna, hogy egy kis sár tapadt a nadrágomra, de biztos, ami biztos, eltűntettem a nyomokat. Miután végeztem, beültem a furgonba és elindultam a suliba. Jól mondta Jake, kezdtem megszeretni iskolába járni, de csakis miatta. Mikor beértem a parkolóba kétségbeesve kezdtem el keresni Jacob piros kis autóját, de sehol sem láttam. Leállítottam a motort, de nem szálltam ki a kocsiból. Vártam, mikor érkezik meg. A parkoló időközben kezdet megtelni, de ő még mindig sehol. Lassan ott voltam, hogy le nem vettem a szemem a parkoló bejáratáról. A tömeg el kezdett özönleni az épületbe, és hamarosan a csengő is megszólalt. Jake, hol vagy? – kérdeztem a kormányra meredve. Nem volt mit tennem, kiszálltam és elindultam én is a tömeget követve az épületbe. Épp a bejáratnál jártam, mikor meghallottam a hangját.

- Bells! – Megfordultam és Jake rohant felém. Óriási lépteivel pillanatokon belül előttem termett és magához ölelt. – Sajnálom, hogy késtem, de fel kellett váltanom Pault.

- Már azt hittem, hogy nem is jössz – szorosan hozzá bújtam. Éreztem teste melegségét, amit annyira szerettem és szíve minden egyes dobbanását hallottam, amihez az én szívem azonnal hozzáigazodott.

- Gyere, menjünk be, mert elkésünk – sürgetett.

Beléptünk az épületbe, az üres folyosók visszaverték hangos lépteimet, Jake meg mint egy macska, olyan halkan járt, amiért mindig is irigyeltem. Elkísért a termemhez, majd elbúcsúztunk és bementem az osztályba. A tanár még szerencsémre nem volt bent, gyorsan a helyemre mentem és leültem, de előtte még odabiccentettem egyet Seannak.

Óra közepén Sean óvatosan megveregette a hátam, amitől egy kissé összerezzentem, majd hátrafordítottam a fejem. Kezében megint egy kis összehajtogatott papír fecnit tartott, amit gyorsan kikaptam belőle és visszafordultam. Halkan széthajtogattam a lapot és olvasni kezdtem:

Helló, Bella!

Késünk? Késünk? Csak nem hosszú volt az éjszaka, amit történetesen La Pushban töltöttél? Szabad ilyet csinálni? Kérdezem én. Hát persze, hogy szabad, csak Charlie meg ne tudja, de nyugi én tartom a szám. Most biztos arra gondolsz, honnan is tudom mindezt. Este éppen járőröztem, és láttalak, hogy Blackék háza felé igyekszel, de nyugi nem hallgatóztam az ablak alatt, vagy ilyesmi, de azért elkísértelek odáig, hogy ne essen bajod, mert ugye nálad nem lehet tudni.

Este megint én őrködök, szóval gondolom, újra összefutunk.

Üdvözlettel küldi ezt a kis levelet hű testőröd: Sean

Ez a gyerek mindig jó kedvre fakaszt, de lehet, jobb lenne, ha nem írogatna ilyen leveleket, mert mi van, ha illetéktelen kezekbe kerül. Nem is magam miatt aggódom, hanem, az ő titkuk miatt. Fogtam a radírom és jó erősen dörzsölni kezdtem a papírt, míg úgy nem véltem, hogy egy betűt sem lehet kiolvasni az előző üzenetből. Kezembe vettem a ceruzámat és visszaírtam neki.

Helló!

Köszi, hogy engedélyt adsz, hogy lemenjek Jake-hez, igazán rendes tőled. És azt is köszönöm, hogy vigyáztál rám este, nélküled már biztosan mumus kaja lennék.

Remélem, akkor tényleg számíthatok a testőrömre este is, mert valószínűleg megint arra visz majd a lábam.

U.i.: Jobb lesz, ha leszokunk erről a levelezésről, mielőtt illetéktelen kezekbe kerülne a levél, és ugye ez nektek sem lenne jó.

Gyorsan összehajtogattam a papírt, majd hátrafordultam, de a tanár épp abban a pillanatban kezdte köszörülni a torkát és az ijedtségtől csak gyorsan az asztalára hajítottam. Miután a tanár elfordult én is hátranéztem és láttam, hogy Carolyne hajtogatja szét a levelet, biztosan azt hitte, hogy neki küldtem, mert Sean valamit a füzetébe firkálgatott és nem figyelt, mikor átdobtam.

- Sean – szűrtem a fogaim között, hogy figyelmeztessem, de a tanár rám szólt, és gyorsan visszafordultam. A fejemben azonnal átforgattam a leírt szavakat, hogy mit is írtam a levélbe, amit más nem tudhat meg. Végül is semmi olyat, amiből bajuk lehet, csak azt az egy kis figyelmeztetést, de abból még senki nem jön rá, hogy miért is írtam. Az én esti kalandom meg hát, ha Car fülébe jut is, nem hinném, hogy elmondaná valakinek, főleg nem apámnak.

Miután kicsengettek Sean azonnal odajött hozzám.

- Bella, Cartól kaptam meg a leveled, és mikor odaadta nagyon mosolygott. Kösz a figyelmeztetést, de szerintem egy kicsit elkéstél vele, ne haragudj – teljesen kétségbe volt esve.

- Nyugi, Sean, semmi olyan nem volt abban a levélben, amitől Carolyne-nak az jutna az eszébe, hogy ti farkasok vagytok – halkítottam le a hangom úgy, hogy még én is alig hallottam magam.

- Igazad van, de annyi biztos, hogy nincs több levél – óriási tenyerét szíve fölé helyezte, a másik karját meg a levegőbe emelte -, esküszöm.

- Jól van, rendben, nincs több levél.

Kimentünk a teremből, és a folyosón már várt ránk Jake és Tina. Azonnal Jacob karjaiba vetettem magam, Sean pedig Tina köré fonta karjait.

- Srácok, majdnem lebuktattam magunkat – vallotta be Sean az igazat.

- Miért, mit csináltál? – kérdezte rögtön aggódva barátnőm.

- Órán leveleztünk Bellával és rossz helyre került az üzenet.

- Ugye, nem olvasta fel a tanár hangosan mindenki előtt?

- Nem, Carolyne olvasta csak el.

- Haver, meg vagy húzatva? – kólintotta fejbe Jake Seant.

- Az én hibám volt, én dobtam gyorsan vissza a levelet, mert megijedtem a tanártól – ismertem be.

- Jó, de ha én nem… - hallgatott el Sean.

- Mit nem? – sürgette Jake.

- Ha nem azzal foglalkozom, hogy teleírjam a füzetem Tina nevével, akkor időben elvehettem volna tőle – Sean bronzbarna arca piros árnyalatot öltött.

- Legközelebb, ne a szíveddel, hanem az eszeddel gondolkozz, tesó. Na, de mi volt abban a levélben, ami nem juthat más fülébe?

- Semmi. Csak Sean tudja, hogy nálad voltam éjjel, és az volt a levélben is a téma, meg egy figyelmeztetés volt benne, hogy ne legyen több levél, mert nem lenne jó számotokra sem, ha valaki más elolvasná, miket irkálunk, de semmi olyan, amivel lebuktathatunk titeket – válaszoltam.

- Esküszöm, hogy nem írok többé levelet – szólalt meg ismét Sean.

- Ajánlom is – boxolta vállba Jake.

Iskola után Tina átjött hozzánk, így legalább nem kellett egyedül kibírnom azokat a hosszú órákat, míg Charlie végre elalszik, és újra kiszökhetek. Fent ültünk a szobámban az ágyon és beszélgettünk.

- Bella, támadt egy ötletem, hogyan enyhíthetnénk meg apádat – nézett rám kerek szemekkel Tina.

- És, mi lenne az? – kíváncsiskodtam.

- Szerintem be kéne mutatnunk anyámnak – vidáman közölte velem az ötletét. Egy darabig némán meredtem rá, majd megszólaltam.

- Anyukád hogyan tudná megpuhítani Charlie-t? – néztem rá kérdőn.

- Anyu tudja mik a fiúk, és elfogadta. Tudom, hogy Charlie is ismeri a titkot, de ugye mégis csak félt téged Jake-től. Anya tudja, hogy Sean és én együtt alszunk, de nem tiltakozott ellene soha. Szerintem jót tenne Charlie-nak, ha egy kicsit elbeszélgetne anyuval – mondta.

- Nem tudom, lehet – helyeslően bólogattam.

- Akkor megbeszéltük?

- Igen.

- Remek – csapta össze két tenyerét -, akkor már csak egy randit kéne összehozni nekik – mosolygott.

- Mégis hogyan? Charlie szinte mindig dolgozik, és tudod, te, mikor volt utoljára randevúm? Még amikor anyuval ismerkedtek.

- Nem baj, anya sem volt apa óta senkivel. És ki tudja, még a végén testvérek leszünk – nevetett fel. – Figyi, holnap átjössz hozzánk, és este felhívod apádat, hogy jöjjön érted, mert lerobban a kocsid. Én meg szépen behívom a házba és bemutatom anyának, aztán mi gyorsan felszaladunk az emeltre valami ürüggyel, és így kettesben maradnak. Mondom anyunak, hogy süsse meg a híres Hastings-féle túrótortát, minek Charlie biztosan nem tud majd ellenállni. És akkor már nyeregben is vagyunk. Én elkezdem anyunak ajnározni Charlie-t, te meg apudnak anyát. Mit szólsz ehhez?

- Te aztán jól kitaláltad – mosolyogtam rá.

- Köszi. Akkor holnap el is kezdjük az akciót.

- Jaj, Tina, nagyon hálás vagyok, hogy segítesz – öleltem magamhoz.

- Nagyon szívesen. De sajnos, mennem kell. Sean ma járőrözik, és addig legalább otthon össze tudok rakodni, mert mostanában egy kicsit elhanyagoltam.

- Jól van, menj csak, és meg felkészülök a ma esti szökésemre.

- Rendben, de vigyázz magadra.

- Oké, meglesz.

- Akkor, szia, Bella, holnap a suliban találkozunk – felállt az ágyról és elindult az ajtó felé.

- Szia – mondtam, majd hátradőltem az ágyon. Egész jó kis tervet eszelt ki ez a lány, remélem sikerülni fog, és Charlie megbékül Jake-kel.

Kint már mindent sötét vett körül. Megvártam, míg Charlie bemegy a szobájába és elalszik. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy az álmok világában jár, halkan kiosontam a sötét éjszakába. Besétáltam a fák közé, és elindultam a kitaposott ösvényen. Úgy fél úton járhattam, mikor motoszkálást hallottam a hátam mögül. Gyorsan megfordultam és a sötétbe bámultam. Mintha egy pillanatra alak állt volna az egyik fa mellett majd hirtelen eltűnt, a szívem zakatolni kezdett. Elfogott a páni félelem, majd hirtelen szuszogást hallottam mellőlem, visszafordultam és Sean barna farkasszemei meredtek rám. Szóval akkor ő volt ott a fa mellett.

- Sean, megijesztettél – mondtam, majd kezem bundájába túrtam, mire ő nekem dörgölte a fejét. – Sietnem kell, mert ugye, túl hamar reggel lesz. – Sean, minta kuncogni kezdett volna, majd elindultunk Jake-ék házához.

Az erdő szélénél a farkas visszafutott a fák közé, és meg odasétáltam Jacob ablakához. Nem volt szükség kopogásra, mert Jake már ott várt rám.

- Szia, szerelmem – mondta, majd behúzott az ablakon. – Örülök, hogy Sean elkísért.

- Szia, igen, jobb volt így jönni, mint a múltkor – bólogattam.

Jake két keze közé fogta az arcomat és forró ajkai az enyémekre tapadtak. Mohón faltam őket, mígnem levegőért kellett kapkodnom. Jake a felemelt és óvatosan az ágyra fektetett.

- Annyira szeretlek – suttogta a fülembe, lágy leheletétől remegés futott végig a testemen.

- Én is szeretlek, Jake. Képzeld, Tinának van egy ötlete, hogyan lehetne észhez téríteni Charlie-t – újságoltam.

- Igen? És mi az a nagy terv? Remélem nagyon jó – mondta, miközben a hajamat csavargatta az ujja köré.

- Szerinte az anyukája jó hatással lenne Charlie-ra. Holnap megpróbáljuk őket összeismertetni, és Tina garantálja, hogy ha apa megkóstolja Mrs. Hastings túrótortáját, akkor nyert ügyünk van. Persze otthon is fűzögetnünk kell őket, hogy miért nem kezdenek el közelebbről is megismerkedni, ami szerintem a legnehezebb része lesz, de majd valahogy megoldjuk.

- Hát, nem is tudom. Szerinted beválhat? – kérdezte reménytelenül Jake.

- Szerintem igen, van rá esély – válaszoltam.

- Akkor hajrá, lányok, én drukkolok nektek nagyon. Vessetek be mindent, amit csak tudtok – biztatott.

- Azon eszünk – mondtam, majd Jake ajkai ismét az enyémekre tapadtak. Szorosan hozzábújtam és magamhoz öleltem.

Reggel szerencsére időben keltünk, és Jake hazafuvarozott, mielőtt még Charlie észrevette volna, hogy nem vagyok az ágyamban. Mint mostanában, minden reggel, benyitott a szobámba és leellenőrizte, hogy ott vagyok-e.

A suliba beérve, ismét Jake autója után kutattam a szemeimmel, és hamarosan rá is akadtam, amitől hatalmas mosolyra húzódott a szám.

Kiszálltam a kocsiból és elindultam felé, mikor Carolyne mellém lépett és megszólított.

- Szia, Bella! – Megállt, és én is lefékeztem a lépteimet. – Ne haragudj, csak bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt. Tudod, hogy elolvastam a leveled?

- Ja, igen, nincs semmi – mondtam.

- Nem szoktam ilyen lenni, nem tudom, mi történt. Bocsánat.

- Rendben, Car, nem haragszom, de…

- Tartom a számat, nem mondom el senkinek, hogy este Jake-nél jártál – közölte. – Még Mike-nak sem fogom elmondani, nyugi. Lakat a számon.

- Köszönöm, Carolyne.

- Nincs mit, és még egyszer, ne haragudj – mondta, majd odament Mike-hoz, én pedig elindultam Jake felé.

- Hallottad? – kérdeztem tőle, mikor odaértem hozzá.

- Igen, minden egyes szót – válaszolta. – Hát nem tudom, elég furi, hogy csakúgy elolvassa más levelét, nem?

- Azt mondta, nem szokott ilyet. És legalább bocsánatot kért.

- Az oké, de nekem akkor sem tetszik. Figyelj, aki Mike Newtonba szerelmes, az nem biztos, hogy épelméjű.

- Jaj már, Jake – böktem vállba. – Jó lenne, ha végre leszállnál Mike-ról.

- Oké, egye fene, szóba sem hozom többé – mondta, majd egy gyors puszit nyomott a számra.

Bementünk az épületbe, ahol Tina és Sean már vártak ránk.

- Bella, akkor délután? – kérdezte Tina.

- Igen, mindenképp – válaszoltam. – Sean, te pedig ne lopakodj úgy a hátam mögé. Ha már úgy is ember alakban voltál, nyugodtan odajöhettél volna úgy is – fordultam felé.

- Mi? – nézett rám értetlenül.

- Hát este, láttalak egy fa mellett állni, utána meg eltűntél, és a hátam mögött bukkantál fel farkasként – magyaráztam.

- Bella, én nem tudom, te kit, vagy mit láttál, de én egész este farkas alakban őrködtem.

Nagyon várom a véleményeteket! :D