~ II/ 10. rész ~

Mikor befejeztem az írást, összehajtottam, és mikor a tanár a tábla felé fordult, átdobtam Seanhoz, vigyázva, nehogy megint Car kezébe kerüljön. Türelmetlenül vártam Sean válaszát, a pad alatt megállás nélkül doboltam a talpammal. Jessica figyelmeztetően rám nézett, hogy mi bajom van. Rávillantottam egy mosolyt, hogy minden rendben és abbahagytam a dobolást, aminek következtében a további várakozási időt a ceruzám végének rágásával töltöttem ki.

- Pszt – figyelmeztetett Sean, hogy elkészült. Hátranyújtottam a kezem, hogy a tenyerembe rakhassa az összehajtogatott papírlapot. Mikor megéreztem a papír kemény érintését, köré zártam az ujjaimat, mintha az életem múlna ezen a jelentéktelennek tűnő tárgyon, ami félig-meddig igaz is volt. Ebben a levélben van leírva az utolsó reményem, Sean válasza. Meggyőződtem arról, hogy Jessica tekintete a tanár és a füzete között váltakozik, aztán széthajtogattam a lapot, és olvasni kezdtem Sean kacifántos betűinek tengerét.

Bella, először is nyugodj meg! Rám mindenben számíthatsz, ki fogjuk deríteni, ki lehet a hódolód, aki mindenre képes lenne érted. Megígérem, hogy nem mondom el Jake-nek, vagy bármelyik másik falkatagnak. Tina már más tészta, ő a lenyomatom, neki nem tudok hazudni, de, ha nem mondom el neki, az nem is számít hazugságnak, csak egy kis titoknak, amivel, ha úgy vesszük, csak jót akarok neki. Hiszen, ha megtudná, akkor aggódni kezdene, és mindenfélét kitalálna, és még a végén baja esne. Szóval számíthatsz rám, hiszen, én vagyok a testőröd, én mindig itt vagyok neked, ha kellek. Délután átmegyek hozzád, kicsit körbeszaglászom. És, amikor csak tudok, a házatokra nézek. Kicsit nehéz lesz elterelni Tina figyelmét, nehogy gyanút fogjon, de megoldom, bízz bennem!

Még mindig hű testőröd: Sean

A tény, hogy Sean segít nekem megkönnyebbüléssel töltött el. Nem kell magamban tartanom az egészet, és Sean mégis csak könnyebben ki tudja nyomozni, ki lehet az a D. C., mint én. Összegyűrtem a levelet és a táskám mélyére süllyesztettem. Amint hazaérek, első dolgom lesz, hogy elégetem, nehogy Jake véletlenül is rátaláljon.

Kicsengetés után, Sean és én beálltunk a kifelé tóduló tömegbe.

- Köszönök mindent – hálálkodtam halkan Seannak.

- Igazán nincs mit, hiszen mondtam, rám mindig számíthatsz. Akkor délután átmegyek. Ki gondolta volna, hogy kapóra jön még, hogy Jake nem lehet ott nálatok. Így könnyebb lesz feltűnés nélkül ott lennem. Még a végén féltékenykedni kezdene, de végül is nem csodálnám, hiszen sokkal jobb vagyok, mint ő – kacsintott rám.

- Igen, és még szerényebb is – mosolyogtam. Hála Seannak, kicsit felengedtem az állandó aggodalmamból.

- Ez csak természetes. Én vagyok a szerénység megtestesítője – kuncogott.

- Miért is vagy te a szerénység megtestesítője, haver? – kérdezte az ajtóban várakozó Jacob.

- Hát, mert mondjuk, tudom magamról, hogy gyorsabb vagyok, mint te, de nem szoktam felvágni vele – válaszolt teljes nyugalommal Sean. Ő egy kicsit sem ijedt meg, hogy máris lebuktunk, én meg már azt hittem, mindennek vége. Nem tudom, hogyan fogom ezt az állandó titkolózást kibírni, de muszáj lesz, hiszen ezzel csak a szeretteimnek akarok jót.

- Még hogy nem vágsz fel, mi? Különben sem te vagy a gyorsabb, hanem én. Ezt mindenki tudja – vágott vissza Jake.

- Sean, már megint a gyorsaságoddal dicsekedsz? – érkezett meg Tina is a körünkbe.

- Na, ugye? Mondtam én, hogy állandóan felvágsz – kacagott Jake.

- Én nem is – öltötte ki nyelvét barátjára Sean, majd átölelte Tinát.

- Na, ma egy újabb randi következik – örvendezett barátnőm. Mindegyikőnk nagyon örült, hogy Tamara néni és Charlie kapcsolata jó mederben folyik. Legalább ez összejön nekem, nem úgy, mint más, például a nyugodt élet.

- Igen, nagyon jól haladnak a dolgok – bólintottam.

- Már alig várom, hogy veled alhassak, nyugodtam, úgy, hogy nem kell attól tartanunk, hogy lebukunk, vagy, hogy neked éjjelek éjjelén át kellene vágnod az erdőn, csak azért, hogy együtt lehessünk.

- Hé, tesó, kímélj meg minket a részletektől – bökte vállba Sean Jake-et.

- Nem tetszik valami? – Jacob heccből hasba vágta Seant, majd hóna alá vette barátja fejét, kócolni kezdte. Sean hosszú haja kicsúszott a hajgumiból, és az arcára lógott. Mikor Jake elengedte, hátrasimította rakoncátlan tincseit, majd újra összefogta a gumival.

- Komolyan, mint a gyerekek – rázta Tina a fejét.

- Hagyjad, még kell nekik pár év, hogy benőjön a fejük lágya – kuncogtam.

- Szerintem arra még várhatunk – nevetett velem Tina.

Iskola után, ahogy Sean ígérte átjött hozzánk. Charlie ma is előbb eljött a munkahelyéről, hogy időben elkészüljön a randira. Mielőtt Sean megérkezett volna, elégettem az iskolában írt levelet, és kiválasztottam a megfelelő ruhát Charlie-nak, nehogy megint annyi gondot okozzon neki a nyakkendő kiválasztása. Charlie-nak, azt adtuk be, hogy Sean lemaradt egyik órán és eljött a jegyzeteimért.

Felmentünk a szobába, ahol Sean mindent átvizsgált, az ablaktól az ágyamig.

- Hiányzik valamid? – kérdezte.

- Nem, nem hinném – néztem körbe a szobában. Nem néztem még át a dolgaimat, de első látásra, minden ott volt, ahol hagytam.

- Nem akarlak elkeseríteni, de nem nagyon érzek idegen illatot. Habár van egy fura szag a helyiségben, de nem tudnám megmondani, mi az. Még soha nem éreztem ilyet, de alig lehet kivenni az illatod közül. Viszont határozottan érem.

- De hát, mi lehet az? – kezdtem kétségbeesni.

- Semmi baj, Bella. Megtalálom. Most kimegyek, hátha maradt utána valami odakint is – mondta, majd kitárta az ablakot, és kiugrott rajta.

Leszaladtam a lépcsőn, közben figyeltem, nehogy Charlie észrevegyen, de amennyire el volt foglalva, az öltözködéssel, nem hinném, hogy egyáltalán az feltűnne neki, ha hangos csattanások közepette legurulnék a lépcsőn. Követtem Seant az udvaron és néztem, hogy mindent megvizsgál.

- Na? – kérdeztem, mikor felém tartott.

- Halványan érzem itt is azt a fura szagot, de semmi más nyom. Se egy lábnyom, se egy törött ág arra, amerre a szag megy. Érdekes. Ha nincs lábnyom, azt szerintem csak azt jelenti, hogy az illető nagyon gyors, már-már annyira, hogy szinte nem érinti a lába a földet, és olyan ügyes, hogy miközben rohan, még arra is tud ügyelni, hogy egy ág se hajoljon meg vagy törjön le. Ilyenre csak egy valakik képesek…, de az lehetetlen, akkor azt érezném.

- A vámpírok – mondtam ki helyette.

- Igen. De, ha valóban vámpír lenne az illető, akkor éreznem kéne a bűzét, de ez más. Ez sem kellemes, de nem olyan gusztustalan, mint ők. – Nekem a vámpírok illatáról, nem a gusztustalan jut eszembe, hanem épp ellenkezőleg. Az a finom édes illat, amit annyiszor magamba szívtam, mikor Edward és én még együtt voltunk, olyan csodálatos és nyugtató volt. Soha nem is értettem, miért érzik ennyire kellemetlennek a farkasok őket. Igaz ez fordítva is igaz. A vámpírok sem kedvelik a farkasok illatát, pedig hát, számomra most annál csodálatosabb illat nem létezik.

- Ezt nem értem, túl gyors, hogy ember legyen, de mégsem vámpír.

- Én sem értem, de ki fogom deríteni. Még nem tudom, hogyan, de ki fogom. Figyi, most átváltozom és követem a szagot. Este, mikor Tina elalszik, még elnézek erre. És Bella, nem biztos, hogy egyedül kéne rohangálnod a sötét erdőben. Tudom, hogy Jake sem jöhet hozzád, de akkor legalább szólj nekem, hogy kísérjelek el. Majd kitalálok valamit, hogy eljöhessek addig Tinától.

- Nem akarom, hogy miattam kelljen hazudnod neki. Nem lesz bajom. Éjszaka úgy is járőrözik valaki, akkor biztosan nem merészkedik a közelbe az illető – megpróbáltam minél jobb érvet kitalálni, nehogy Seannak miattam kelljen hazudoznia Tinának.

- Ez igaz, minden este van kint valaki a fiúk közül. Rendben, de ha meggondolnád magad, szólj bátran, és jövök is.

- Oké, és Sean, köszönök mindent – hálálkodtam, és megöleltem.

Miután Sean elment, visszaosontam a házba. Felmentem az emeletre, bekopogtam Charlie szobájába, és beléptem.

Charlie épp a nyakkendőjét kötötte fel a tükör előtt. Ezúttal egy sötétszürke szmoking volt rajta, alatta pedig egy bordó ing.

- Oh, szia Bells – fordult felém, mikor észrevette, hogy ott állok.

- Remekül nézel ki – néztem végig rajta.

- Köszönöm, és azt is, hogy előre kiválasztottad a ruhát, mert valljuk be, nekem jó sok időmbe tellett volna. Hálás vagyok neked mindenért.

- Köszi, apu. Igazán nincs mit.

- Khm, akkor én most indulok is. Biztos jó leszek így?

- Teljesen biztos. – Charlie lassan már olyan volt, mint egy lány, aki az első randevújára készül egy helyes fiúval.

- Oké. Légy jó, Bella. És nem kell megvárnod, lehet most is elhúzódik késő estig.

- Oké, jó mulatást – mondtam, majd elindultam a szobámba, Charlie pedig a randevújára.

Nem tudtam, mitévő legyek. Ha átmennék Jake-hez, és Charlie esetleg korábban térne haza, akkor nekem végem lenne, és az egész tervük fuccsba menne. Ha viszont áthívnám Jacobot, akkor biztosan megérezné azt a furcsa szagot, amit Sean is érzett. Úgy döntöttem, hogy ha nehezen is, de biztosan kibírok még egy éjszakát Jake nélkül. Lementem a konyhába és tárcsázni kezdtem Blackék számát.

- Hallo? – szólt bele Billy a telefonba.

- Öhm, szia, Billy, Bella vagyok. Jake otthon van?

- Igen, máris szólok neki. – Hallottam, hogy Jacob nevét kiabálja, majd kicsivel később meg is hallottam a név gazdájának hangját.

- Igen?

- Szia, Jake – köszöntem.

- Szia, Bells. Minden rendben?

- Igen, vagyis nem igazán. Az a helyzet, hogy ma sem tudok elmenni hozzád. Ugye, Charlie ma is randizik, és ha hazajön, biztosan bejön megnézni, hogy itthon vagyok-e.

- Nincs semmi baj, szerelmem. Már nem kell sokáig kibírnunk ezt a helyzetet.

- Remélem. Annyira hiányzol már.

- Te is nekem, de holnap reggel találkozunk.

- Már alig várom.

- Aludj jól, kedvesem.

- Te is, szia.

- Szia – köszönt el, majd letette a telefont. Összerezzentem, mert egyszer csak kopogtattak az ajtón.

Kinéztem az ablakon, és Sean láttam az ajtó előtt álldogálni. Odasétáltam, hogy beengedjem.

- Szia, már vissza is jöttél? – kérdeztem.

- Igen, pár kilométerre, keletre eltűnt a szag. Nem hinném, hogy ma még visszajönne. Paul lesz ma az ügyeletes járőr. Nem kell félned semmitől. Vigyázunk rád.

- Oké, nagyon köszönöm.

- Igazán nincs mit, jó éjt, Bella – mondta, majd hatalmas lépésekkel átszelte az utat az erdőig és el is tűnt a fák között.

Felmentem a szobámba, és leellenőriztem, hogy be van-e zárva az ablakom. Mikor mindent rendben találtam, befeküdtem az ágyba, elővettem a kedvenc könyvem és olvasni kezdtem.

Éjszaka közepén a szobaajtóm nyitódására ébredtem, amitől még a szívverésem is leállt egy pillanatra. Majd, mikor kitisztult a látásom, lenyugodtam, mert csak Charlie volt az.

- Apu, most értél haza? – kérdeztem álmos hangon, és felkapcsoltam a villanyt.

- Igen. Ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak megnéztem, hogy jó vagy-e. – Pontosabban, hogy itthon vagyok-e.

- Igen, minden rendben – nyugtattam meg.

- Látom, ajándékot kaptál tőle – bökött a fejével az ágyam másik végébe. Követtem a mozdulatát, és ehhez képest az előző riadtságom semmi volt. Egy újabb ajándék, és ezúttal úgy járt itt a szobámban, hogy én is itt voltam. Nyugodtam aludtam, miközben az a valaki, itt volt. Gyorsan fegyelmeztem az arcvonásaimat, és visszanéztem Charlie-ra, aki még mindig az ajtóban állt.

- Öhm, igen – válaszoltam. – Attól, hogy még nem…

- Bella, azt hiszem, holnap beszélnünk kell pár dologról. De most megyek, én is lefekszem. Aludj jól. – Tudtam, miről fogunk holnap beszélni. Biztosan azt is meg fogja tiltani, hogy bármit is elfogadjak Jake-től, noha ezt a csomagot történetesen nem is tőle kaptam, hanem attól a valakitől, aki az életemre tört. Odanyúltam a csomagért, és kibontottam. Egy újabb rózsafej volt benne, egy levéllel. Kihajtogattam a papírt, és ugyanazok az ívelt betűk fogadtak.

Gyönyörű Bellám!

Annyira nehéz meglennem nélküled, de már nem kell sokáig kibírnom. Hamarosan találkozunk, és boldogok lehetünk együtt. Fogadd el ismét tőlem, ezt a rózsát, és tudd, hogy nagyon szeretlek!

Hódolattal: D. C.

Várom a véleményeket!! :D